A Faluháztól a járda elérését követően jobbra fordulva kezdjük meg utunkat. A P jelzés elérésénél lámpás kereszteződésben találjuk magunkat, melyen átkelünk a 11-es út hegyek felőli oldalára. Figyelem! Nem a P jelzésen, hanem a 11-es úttal párhuzamosan, Tahitótfalu irányában haladunk tovább. Egészen a P+ jelzésig, melyen balra kanyarodunk a Hunyadi utcára. Ezen végigmenve elhagyjuk a települést, majd az erdőben emelkedve az Erdő fohászát leíró fatáblánál a Po jelzésen jobbra fordulunk. Ezen 200 métert teszünk meg a Rekettyés-forrásig.

A P+ jelzést követve haladunk tovább az Álló-rét irányába, balra. Érintjük a Csaba-kutat, átkelünk a Szénégető-patakon, majd a hármas elágazásnál jobbra tartva folytatjuk barangolásunkat továbbra is a P+ jelzésen. Hamarosan megérkezünk az Álló-rétre.

Míg a két rövid táv itt jobbra fordul, mi a baloldalon egyesen átvágunk az irányjelző tábla felé, ahol az S és S+ jelzések irányában elindulunk, szinte azonnal a jobb ágon folytatjuk utunkat, innen már csak az S+ jelzés kísér minket. Az ösvény hamarosan egy szekérúttá szélesedik, melyen hosszan egyenesen baktatunk tovább. Rövidesen a szekérútról jobbra srégen letérünk, követve tovább a jelzést. Amikor egy T-elágazáshoz érünk, a jobbra erősen lejtő utat választjuk, ami után azonnal veszünk egy balkanyart a következő kereszteződésben. A lejtmenetet balra tartva folytatva perceken belül elérünk a Zoo-val jelzett műúthoz. A 45-ös táv egyenesen követi az S+ jelzést, mi viszont a 30-as távon a Zoo jelzésű műúton jobbra folytatjuk utunkat, és teljesen egyértelműen 5,5 km-t teszünk meg rajta egészen Pap-rétig.

A Pap-réten jobbra fordulva felvesszük a K és P jelzések hangulatát, a következő 600 métert így tesszük meg, közben a Palóczki-rét látható a bal oldalunkon, majd egy elágazásban a bal oldalt megpillanthatjuk az útbaigazító táblát, ahol a K és P jelzések elválnak egymástól. Mi a K jelzésen megyünk tovább. Rögtön egy Y-elágazásban a K jelzés az első fán nem teljesen egyértelmű, így keressünk egyértelműsítő jelzést, hogy jó irányba indultunk-e el. Jó másfél kilométerrel később megérkezünk a Vízverés-nyergébe, ahol egyenesen menjünk keresztül a réten, a túlsó felén találunk táblát a folytatáshoz, mely egy gyenge jobbkanyart jelent ebben az esetben, a távolban láthatjuk a vadvédelmi kerítést, melyet fagyos idő esetén óvatosan másszunk meg! Szűk ösvényen haladunk tovább, majd a kerítés párját is láthatjuk, 800 méter után érünk ki újra egy széles szekérútra, melyet az elektromos kerítéssel együtt, 500-600 méter múlva rövidesen jobbra elhagyunk, továbbra is a K jelzést követve. Innen már hamarosan meg is érkezünk a Visegrádi-kapuhoz, ahol újra találkozhatunk a 45-ös táv résztvevőivel.

Jobbra folytatjuk utunkat innentől a K+ jelzésen, amely a Mester-réten visz keresztül. Az első fánál még ne kanyarodjunk el jobbra, majd csak a rét túloldalán a magaslesnél menjünk jobbra, így továbbra is a K+ jelzésen maradunk. Nemsokára balról becsatlakozik hozzánk a Z jelzés, és szerencsére a 25 tonnás korlátozás reánk nem vonatkozik, mert előtte jobbra elfordulunk. 400 méter múlva a József-forráshoz érkezünk, ahol akár meg is pihenhetünk. 350 méterrel később a K+ és a Z kettéválik, mi innentől balra a Z jelzést követjük. Kb. 1 km múlva egy kétes elágazáshoz érünk, ahol az út jobbra kanyarodik, de nekünk a kevésbé kijárt bal ágon van az utunk, ahol viszonylag meredeken leereszkedünk a Kalicsa-patak szurdokába, és jobbra óvatosan elindulunk benne. Pillanatok múlva egy Y-elágazáshoz érünk, ahol a Z jelzés az Y közepén meredeken indul felfele. Ehelyett érdemes a jobb ágon 20 métert kerülni és jóval enyhébb szögben felmászni a tőlünk most már balra lévő jelzéshez. Óvatosan!

Felfelé menet 400 méter múlva egy kis fakunyhóhoz érünk, mely mögött jobbra követjük a Z jelzés lassan emelkedő útját. Mikor úgy érezzük, felértünk, jobbra kanyarodunk tovább a jelzéssel és 300 méteren belül megérkezik jobbról/szemből a P jelzés. A közös úton haladunk balra tovább, ami legfeljebb 200 méter múlva élesen jobbra tér, majd szinte azonnal balra. Figyeljük alaposabban a PZ jelzést! Ezen az ösvényen érünk fel a Kis-Bükk-tetőre, ahol a Z jobbra kanyarodik (innen érkezik a 15-ös táv), a P előre tart tovább. Métereken belül találkozunk az S jelzéssel. Míg a P és S egyenesen megy tovább, mi balra, lefele fordulunk az önálló S jelzésre. A szerpentinen ereszkedve keresztezzük a Nyulasi-patakot, ahonnan már nincs messze következő pontunk, a Leány-kút közelében lévő S és So elágazás. Innen következik a túra legnehezebb szakasza a So jelzésen. Az előttünk álló 1,8 kilométer hosszú szakasz 275 méter szintemelkedést tartalmaz, de ne aggódjunk, véget fog érni. Mikor végre felértünk és találkozunk a P S jelzésekkel, ezeket követve balra kirándulunk tovább, és ezen jutunk el Vörös-kőig, ahol gyönyörködhetünk a Dunára nyíló kilátásban.

A P jelzésen továbbmenve megkezdjük a visszaereszkedést Leányfalura, figyelve arra, hogy sehol se vágjuk le a kanyargós útvonalat. A túra elején már érintett Po P P+ csomópontban (erdő fohásza tábla) most a tábla mögött folytatódó P jelzésen maradunk. Elhaladunk a Vörös Meteor-forrás mellett és hamarosan már a község aszfaltját tapossuk. Ezen nem megyünk el egészen a lámpás kereszteződésig, ugyanis a hídon jobbra átkelve a Szent Imre Herceg útján, majd a Petőfi Sándor utcán enyhén balra közelítjük meg a 11-es utat. A zebrán kellő körültekintés mellett kelünk át, majd balra kanyarodva már láthatjuk is magunk előtt a faluházat, ahol túránk véget ér. (cél)